Megjelenés: 2006. április 8.
kiadó: Kerrang! Magazine


A Roadrunner kiadó negyedszázados jubileumát ünneplő Roadrunner United album után egy újabb nem mindennapi project eredménye került napvilágra. Az idén 25 éves KERRANG! Magazin, mely a világ legnagyobb példányszámú és talán egyik legbefolyásosabb, hetente megjelenő rock-magazinja, saját szülinapjának megünneplésére és a Metallica mesterművének, a Master Of Puppets kiadásának huszadik évfordulója előtti tisztelgésként felkért nyolc metal bandát, hogy dalról dalra játsszák fel újból az egykori thrash mesterek legendás albumát. A "Remastered - Metallica's Master Of Puppets Revisited" cd az újság ingyenes cd mellékleteként jelent meg április első napjaiban, és azt hiszem sokan kíváncsiak rá, hogy mit művel a Machine Head, a Trivium, a Mastodon, a Chimaira és a másik négy csapat a klasszikus nótákkal. Hát lássuk!

Elöljáróban annyit, hogy szinte kivétel nélkül jól teljesít mind a nyolc banda, persze az alapanyag abszolút minőségi, amiből dolgoztak. A lemeznyitó Battery a Machine Head-től érkezik. Az eredetihez teljesen hűen, pontosan, precízen és beton keményen nyomják el. Rob Flynn a legkarcosabb hangján szólal meg. Nem mondom, hogy énekel, mert sem ő, sem anno Hetfield nem igazán énekelte a dalt, inkább dühösen acsarkodik. De ez így van jól.

Matt Heafy viszont kísértetiesen hozza Hetfield stílusát saját fiatalos energiáival feltüzelve a Trivium által elővezetett címadóban. A majdnem kilenc perces Master Of Puppets is hangra megegyezik az eredeti változattal és szerencsére a dal mágiáját is sikerült megőrizni a precíz játékkal. Vicces, hogy Heafy még nem is élt, amikor anno megjelent a Metallica albuma. :)

A brit Mendeed egészen furcsa fémötvözetet játszik saját dalaiban. A sárkányölős fantasy metalt, a hardcore-t és a death metalt keverik érdekesen. Nem is bírták megállni, hogy bele ne piszkáljanak a lemez egyik gyöngyszemébe, az eredetileg hipnotikus hatású The Thing That Should Not Be nótába. A kezdés death metal keménységű, a verzékhez nem nyúltak, viszont a refrént már grindcore tempóban tolják és a gitárszóló is elég egyedi értelmezést kapott. Érdekes átirat.

A walesi Bullet For My Valentine a pszichopata Welcome Home (Sanitarium) tolmácsolója. A dal nyugisabb első felét elég nyafogósan énekli Matt Tuck, aztán amikor beindulna a henger, akkor is marad ez a furcsán alteres énekstílus ahelyett, hogy mondjuk az eredeti dalban meglévő maidenes feelinget egy brutál metalcore zúzdában teljesítenék ki. Többet is ki lehetett volna hozni ebből a számból.

A Chimaira precízen, keményen nyomja a Disposable Heroes-t, ahogy a lemez elején a Machine Head is a Battery-t. Viszont a Chimaira torka Mark Hunter falhoz csapja az egész produkciót. Mint aki egy hörghurut kellős közepén énekelte fel a dalt. Ha csak egy kicsit változatosabb stílusban énekelne, azt mondanám oké, de ez most csalódás. Szinte kínszenvedés végighallgatni a nyolc perc feletti számot. Mondjuk az eredeti dal is a Master Of Puppets egyik gyengébb pillanata.

A Leper Messiah előadója egy számomra teljesen ismeretlen alterock/emocore csapat, a Fightstar. Hihetetlenül lüktet, él, lélegzik a játékuk. A saját dalaik nem biztos, hogy kedvemre lennének, de itt jól tolják. Csak Charlie Simpson nyafogós hangja furcsa a stoner/thrash klasszikus riffek mellé.

A Mastodon becsülettel nyomja az instrumentális Orion-t. Illik hozzájuk ez a kicsit pszichedelikus nóta. Mintha csak egy laza jammelést hallanánk. Sajnos a Metallica eredeti basszusgitárosának, Cliff Burton-nek 1986. szeptemberi szerencsétlen halála okán már soha nem tudhatjuk meg, hogy merre lépett volna tovább a Metallica klasszikus négyese, ha Cliff dalszerzői tehetsége is rendelkezésre áll. A Master Of Puppets dalait hallgatva (akár ilyen újraértelmezések formájában is) én mégis azt gondolom, hogy még több pszichedelikus elemmel keverték volna az intenzív thrash csapásokat, és nem biztosan nem egy olyan kíméletlenül technikás és szikár album következett volna, mint az And Justice For All. De persze ez csak találgatás.

A finálé természetesen az egyik legdühödtebb Metallica klasszikus, a Damage Inc. a Funeral For A Friend előadásában. Nem is vacakoltak sokat. Karcosan, zajosan, totál garázshangzással tolják a srácok. Matt Davies énekes (ő már a harmadik vokalista a lemezen, aki Matt - hihihi) üvölt, ahogy a torkán kifér. Jól eső kis zúzda ez itt a végére.

Furcsa, hogy a Metallicánál nem divat a régi lemezek újrakeverése, remasterelése és aztán újrakiadása. Ha időnként ki is adják újból a klasszikus első négy korongot, akkor is mindig az eredeti felvételt préselik lemezre. Egyfelől dicséretes, hogy nem idegesítik a rajongókat 3-4 évente megjelenő mindig más bónuszokkal felspécizett változatokkal, másrészről viszont ez a KERRANG! tribute is bizonyítja, hogy milyen bikán tudnak megszólalni mai hangzással ezek az örökérvényű dalok.


METALLICA's MASTER OF PUPPETS Revisited

1. Machine Head - Battery
2. Trivium - Master Of Puppets
3. Mendeed - The Thing That Should Not Be
4. Bullet For My Valentine - Welcome Home (Sanitarium)
5. Chimaira - Disposable Heroes
6. Fightstar - Leper Messiah
7. Mastodon - Orion (instrumental)
8. Funeral For A Friend - Damage Inc.